A bonsai-osok körében eléggé elterjedt az a nézet, miszerint a kereskedelemben nagy számban megjelenő és különösebb információk nélkül bonsai néven árult növények ártalmasak a bonsai kultúra és annak terjesztésére nézve. Sokan foglalnak állást az így árult növények ellen különböző fórumokon és szeretnének kicsikarni különböző mértékű változást az eddigi gyakorlatban. De vajon egyformán ítéljük-e meg ezeket a növényeket. Nem lenne-e ildomos ráhagyni ezt a kérdést a fogyasztói társadalomra? Nehéz kérdések, és úgy gondolom, hogy a helyes válaszok megadása sem könnyebb. Járjuk tehát körbe egy kicsit a témát.
Bevallom, már régóta foglalkoztat a téma, hogy jó-e a bonsai kultúra számára az, hogy bizonyos bevásárló központok, árudák százával, ezrével ontják magukból az olcsó tömegművelés által megtermelt, kidolgozatlan „bonsai-okat” (amiket igazából nem is illet meg a bonsai megnevezés). Bár a téma jelentősége sokszor úgy tűnt végleg elsatnyul számomra, mégis mindig talált bennem valamilyen táptalajt (előkerült a klubomban, az online életben, baráti, ill. családi körben), így végleg nem vált számomra közömbössé. Ezért választottam első cikkemnek ezt a témát, melyben szeretném megkeresni a helyét ezeknek az olcsó gagyi növényeknek, melyeket az úgynevezett „bonsai társadalom” olyan nagy szeretettel becsmérel, és annyira ellenez.
Tény, hogy ezek a növények még messze nem bonsai-ok, hogy általában nincs hozzájuk rendes latin neves megnevezés, és tartási leírás. Az is tény, hogy ezeknek a növényeknek nagyon mostoha a sorsuk a termesztő kertészetből való kikerüléstől a megvásárlásig (utaztatás sokszor fény és öntözés nélkül, a bolti klíma szintén öntözés nélkül, hanyag kezelés stb.), sőt akár utána is. Ráadásul általában az eladó személyzet még az sem tudja belőni, hogy kinti, vagy benti nevelésű növényeket árul. Mint, ahogy az is tény, hogy az alakításuk is egy kaptafára megy. Ezért hiányzik a formagazdagság, a művésziség, és a kreativitás, ami a bonsai-t kiemeli a tálba, cserépbe ültetett növénykék sorából. Így hát nem csoda, hogy egy bonsai-t ismerő, és szerető „szakember” mélyen megveti, elutasítja, mind a terméket, mind a kereskedőjét, aki árulja. Sőt a sértődöttség, a megbántódás és a félelem értékeink és érték rendjeink hanyatlásától is érthető reakció ebből szempontból nézve.
Na de az emberek többsége (akik potenciális alanyai a bonsai térhódításának) nem ebből a szempontból szemlélik a kis fákat. Miért? Elsősorban, mert hiányzik hozzá a háttér ismerete. Az emberek többsége művészetek, esztétika, és biológia 2-es tudással sem rendelkezik, mert már elfelejtette, hogy mit is tanítottak neki az iskolában, és a napjait rutinszerűen a fogyasztói társadalom dogmái alapján szinte becsukott szemmel éli, valamint nem elítélendő módon, semmit sem tud a bonsai-okról). Másod sorban, mert nincs közvetlenül a tömegtermékek mellett összehasonlítási alap (hisz kicsattanó egészségű „menő fákat” teljes körű leírással és nevelési útmutatókkal nem lehet így beszerezni). Így a hétköznapi, bonsai témában inkompetens, laikus vásárló számára ezek a „gagyi” fák is megnyerőek, különlegesek, kuriózumok, melyek elvarázsolják a képzeletet, és vásárlásra csábítanak. Emellett olcsók, bárki megengedheti magának. Látszólag a vevő is, és az eladó is jól jár. Tehát az üzlet jól megy a boltnak és megint nyer a piacgazdaság.
Aztán a gyanútlan vásárló haza viszi a szobába újonnan szerzett növénykéjét és jobb esetben utána néz az első sárgult levelek megjelenésénél, hogy mit kellene tennie. Általában a legegyszerűbb megoldást választva beír egy fórumra, ahol vagy csak egy általánosan elterjedt (sokszor megalapozatlan, vagy téves, esetleg csak nem eléggé kidolgozott) tanácsot kap, vagy annyi féle információt, hogy ki sem tudja bugázni, hogy mit tegyen. Ergo, vajmi kevés esélye van, hogy megtartsa a fáját ezek alapján. És mi ennek az eredménye? Általában ezek a növények elpusztulnak, sokszor nem is a gazda hibájából. Ez az emberek többségét eltántorítja a bonsai-jal való foglalkozástól és ezt vethetjük rossz reklámnak is a bonsai kultúra számára, és így mondhatjuk, hogy szűkebb értelemben véve ártalmasak ezeknek a primitív fáknak az árudai megjelenése.
Ám van egy szűkebb réteg, a kisebbség, aki viszont újra próbálkozik. Több vagy kevesebb sikerrel. Van, aki sikerélményekkel gazdagodva elindul a bonsai nevelés útján. Csatlakozik valamelyik klubhoz, megismerkedik a nálánál tapasztaltabb és szakmailag képzett bonsai-osokkal, megtetszik neki a dolog. Így tágabb értelemben egy kiválasztásos célzott ismeretterjesztésként megjelenő folyamatot is felfedezhetünk a „gagyi” fák létében. Ugyanis szerintem az első időkben nagyon jó dolog is lehet egy tömegáru birtoklása. Kezdetben ugyanis sokat lehet tanulni ezeken a „gagyi” fákon keresztül. Az ember ezeken keresztül megtanulhat locsolni, átültetni, metszeni, és idővel kialakulhat benne a megfelelő szemlélet a bonsai-ról, és akár sikeres alkotó is válhat belőle évekkel később.
A szemléletmód változása során, amit a kiterjedt, szakmai segítség és kapcsolati rendszer okoz, az ilyen rossz minőségű alapanyagok automatikusan elvesztik értéküket az ember számára. Néhány kivételes esetben az is megtörténik, hogy ezekből a tömegárukból is megbecsülésre méltó, művészi, a szó szoros értelembe vett bonsai válik.
Én tehát nem mondanám, hogy feltétlenül rossz dolog ezeknek az olcsó fáknak a jelenléte. Hiszen hány olyan bonsai-os van, aki rögtön karomnyi törzsvastagságú yamadori-k begyűjtésével kezdte, vagy sok ezer forintos fa, eszközök, és segédanyagok megvásárlásával indult el a bonsai nevelés útján? Hányan mondhatjuk el magunkról, hogy egy ilyen darabunk sem volt még?
Én ezekre a kis tömegárukra, mint első lépcsőfokra, vízválasztókra, a természetes kiválasztódás eszközeire tekintek inkább. Aki nem elég figyelmes, kitartó, nyitott, vagy érdeklődő egy ilyen primitív növénnyel szemben, annak talán nem való a bonsai-ozás.
Vegyük a saját példámat. Amikor megkaptam az első ilyen „gagyi fámat” egy 13 cm magas kínai szilt, akkor volt bennem annyi, hogy felmentem az internetre, beütöttem a bonsai szót és elolvastam vagy fél tucat cikket. A cikkek szinte mindegyike tartalmazta azt a néhány instrukciót mellyel egy ilyen fa megtartható. Így tehát átültettem egy édesapámmal együtt rögtönzött nagyobb edénybe, megmetszettem kissé, figyeltem, tanulmányoztam és szakirodalmat kerestem hozzá. Majd a tavasz eljöttével egyszerűen kiraktam az erkélyre. Ez a fa volt az egyik oka, hogy érdeklődni kezdetem a bonsai témájú klubok, és blogok iránt.
Azóta sok mindenen átment már a kis fa (kiszáradás, rovarkár, állványról való leesés stb.), de még mindig él és a belefektetett munkám, törődésem, érdeklődésem miatt, nagyon a szívemhez nőtt. Nem mondom, hogy valaha is elmegyek vele egy kiállításra, de egy olyan családi ereklye válhat belőle, amit még az unokáim is nevelgethetnek, és még az én édesapám segítségének emléke is fellelhető lesz benne.
Bennem.
Bálint Gergely
