„Persona non grata”

Antidemokratikus felhang egy tagfelvétel során

Jelentkeztem az Egyetemi Bonsai Clubba, és…
De kezdjük az elején.
A 80-as évek végén ragadott magával a gépszíj. A küzdősport révén kerültem kapcsolatba a keleti kultúrával. Megihletett a bonsai művészete. Azt sem tudtam mi az, de azt tudtam, hogy nagyon érdekel. Akkoriban internetről és mobil telefonról még nem is hallottuk, vezetékes telefonra is csak előjegyzés után tehettek szert az emberek. Az információ csak a televízióból, újságból, könyvekből ’áradt’. Kitartó keresés eredményeképp megvásároltam Harry Tomlinson könyvét, és autodidakta módon nekiláttam. Természetesen az első próbálkozás, szakmai tapasztalat híján kudarcba fulladt. Újra próbáltam. Hónapok, évek teltek el tapasztalatgyűjtéssel. Sikerült megismerkednem Macsek Ottóval, aki Budapesten él. Tanácsára 2000. októberében saját nevelésű bonsaiokból megrendeztem egy kis bemutatót a veszprémi állatkertben. Ezen a rendezvényen felmértem az igényeket, és a lelkes érdeklődőkkel 2001 márciusában megalakítottuk a Juniperus Bonsai Klubot.
Tovább folytattam a kapcsolatépítést. Lelkesen látogattam az EBC kiállításait, ahol Katona Ervinen kívül több szaktekintélyt is megismerhettem. Éves rendszerességgel összefutottunk, az EBC által szervezett buszos kirándulások némelyikén rész is vettem. Hogy szorosabbá tegyük a kapcsolatot, és szakmai ismereteinket is bővítsük, klubunk több tagja 2010 márciusában az EBC gyakorlati foglalkozására is elutazott. Ekkor óriási megtiszteltetés ért, Katona Ervin felajánlotta, hogy megmutatja a Nemzeti Bonsai Gyűjteményt.(részletek itt).
Tovább folytattam a munkát, és 2011 áprilisában megszerveztem a Bonsai Klubok Első Országos Találkozóját (részletek itt). Ezt sikerként könyvelhettem el. Sajnos az itt történt események, azok konzekvenciái árnyékot vetnek eredményeimre. Véleményemet – miszerint a létrehozott Magyar Bonsai Szövetség megalakítása elhamarkodott és egyoldalú volt (melynek többször hangot adtam a weben is) – EBC-s körökben nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Ezt nem segítő szándékként és építő kritikának titulálják.
Hogy ne mélyítsem tovább az ellentéteket és hogy szakirányú ismereteimet is bővíthessem, arra az elhatározásra jutottam, hogy jelentkezem az EBC-be. Miután 2012. január 04-én átutaltam az éves tagdíjat, és január 06-án az EBC weblapján tagsági kérelmemre vonatkozó regisztrációt elvégeztem, türelmesen vártam. Ezek után január 11-én érdeklődő levelet írtam Katona Ervin elnök úrnak, és kértem, igazolja vissza tágságomat.
Ekkor következett a nem várt fordulat. Idézem:
„Tájékoztatom, hogy felvételi kérelmét az egyesület vezetősége nem támogatta.”,
azaz hivatalosan nem kívánatos személynek minősítettek.
Az egész dologban a legfurcsább, hogy az egyesület alapszabálya sehol nem említi, hogy a tagság elnyeréséhez előzetesen vezetőségi hozzájárulás szükséges, csak arról tesz említést, hogy a tagsági kötelezettségeket súlyosan megsértő tagokat az egyesület kizárhatja.
Véleményem szerin a tagdíj befizetésével és a személyes adatok megadásával kinyilvánítottam, hogy az egyesület alapszabályát elfogadom, tehát a tagsági jogviszony létrejött……

Preszter-Lajtai Attila
Veszprém, 2012.január 14.

szövetségi kérdések Magyarországon

Legyen, csak hogy legyen!

       vagy
Legyen! Hogyan legyen?

Egy bizonyos budapesti kertészetnél 2011. november 19-én a márciusban megalakul egyik bonsai szövetség kisebb közönség előtt fejtette ki megalakulásuk módját. Ők tizenketten (a fenti dátumra már talán több taggal is rendelkezve) szűk körben döntöttek úgy, hogy titokban alakulnak meg. Álláspontjuk szerin azért ilyen szűk körben intézték a dolgot, mert nehéz lett volna annyi emberel egyeztetni és talán sose jutottak volna egységre az alapszabály megfogalmazásában. Már évekkel ezelőtt gondoltak a szövetségre…

De nem csak ők.
Bonsai-os berkekben köztudott, hogy van egy másik szövetség is. Még az ügyvédi procedúrán nincsenek túl, de van alapszabály tervezetük, vannak követőik, és olyanok is akadnak, akik a közös munkában bízva felkérték őket, közelítsék álláspontjaikat. Hajlottak is a kompromisszumra, de a megegyezés elmaradt.

Ezáltal megosztottá vált a magyar bonsai társadalom.

Miért is jó az „oszd meg és uralkodj” elv? (Alatin divide et impera kifejezés, a Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv, mely később többek közt XI. Lajos francia uralkodó mottója is lett. Szerző)

A több mint harminc éves magyar bonsai kultúrában is megjelent, már az első időktől fogva ez a széthúzás. Magyar szerzők könyveiben olvasható, hogyan bomlott fel az első bonsai egyesület, váltak szét és saját útjukat keresve kezdtek el dolgozni. Kisebb csoportok könnyebben irányítható, befolyásoltatók.

De a szövetség lényege nem ebben rejlik. A szó jelentéséből is fakad: közös munka és cél érdekében létrehozott szervezet.

Mi is lehetne a közös cél? Bekerülni egy európai szövetségbe, annak vérkeringésébe, előnyeiből részesülni, és természetesen kötelezettségeket vállalni. A közös feladatokhoz viszont erős szervezet kell.

Egy erős szervezetnek sok aktív tagra van szüksége a szellemi munka és anyagi hozzájárulás tekintetében is. Számomra úgy tűnik, most a gombhoz keresik a kabátot. Köztudott az is, hogy ha az európai tagság folytán egy nagy rendezvény hozzánk kerülne, annak előzetesen kalkulált költsége több 10 millió Ft. Kevés klub lévén az egyedi tagok díja fogja alapvetően a költségeket fedezni. Gyors fejszámolás: ez az összeg 5000Ft-s tagdíj esetén 2000 tagot jelentene egy év alatt, de ezer tagnak is minimum két éves tagdíja, ha egyéb kiadással nem számolunk. A ma Magyarországon bonsai neveléssel foglalkozó személyek száma kb 1000 fő.(Szerző)

Tehát mindenkinek be kellene lépni egyöntetűen. Erre viszont megosztottság esetén vajmi kevés az esély. Ha marad a megosztottság, egyetlen lehetőség a taglétszám feltöltése minden eszközzel…..

A megosztottság a káosz előfutára. Az átláthatatlan, információ szegény állapot pedig az ügyeskedőknek kedvez.

Jó tanácsként mondhatom, a tervezett belépés előtt mindenki gondolja át a lehetőségeket, több-kevesebb időt szánva ennek elemzésére.

"A legerősebb harcosoknak két fegyverük van: az idő és a türelem."
Lev Tolsztoj

„Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”

                                                                                       Macuo Basó


A hármas egység elve a Bonsai világában 

Olyan iromány megírásába kezdtem, melynek oka talán a tapasztalatlanságom, esetleg az információim hiányossága. Az ok egy kérdés, melyre nem találtam gyors és megnyugtató válasz, ezért magam indultam neki megkeresni azt. 
A cikk végére mindenki eldönti, hogy megtaláltam-e?
A nevezett téma pedig a hármas egység. Mint lelkes bonsai iránt érdeklődő sokszor ütközöm ebbe a fogalomba, mely igen sok fejtörést okozott nekem eddig. Ki tudja, talán még fog is. Sok helyen olvasható, főleg a kiállításokkal kapcsolatos témákban, hogy a hármas egység alkalmazásával állítanak ki a résztvevő művészek. A kompozíció tartalmazza a bonsai-t, mint a kompozíció lényegi részét, egy hátteret (egy nem túl nagy, és hangsúlyos látképet), valamint egy előteret megelevenítő Kusamono-t, vagy Suiseki-t.
És ennyi. 
Tehát, ha a fácskám mellé rakok egy rücskös kavicsot, és édesanyámék hálójában lévő kínai tusfestményt (ami egyébként az egész kompozíció legdrágább tagja lenne), akkor mehetek kiállításra?
Ugye érezzük, hogy ez nem elég, hogy valami sántít. 
Nekem sántított.
Kell, hogy a három dolog kompozíciót alkosson.
Emlékeim között kutatva eszembe jutott, hogy tanultam a középsuliban a dráma hármas (tér, idő, cselekmény) egységéről. Ez minden reményemet be is váltotta. Megvan az összetartó erő, a sztori egymással összefüggő három eleme. Az előtér, aztán a háttér és a téma mint egy színi előadás díszletei működnek, ahol a fa a cselekmény. Arról szól minden!
Ez a kohéziós szisztéma képes kiszűrni azokat a számomra eddig is előtűnő hibákat, mint az akármilyen kavics illetve az akármilyen háttérkép alkalmazását.
Történetesen, ha egymás mellé rakom az új hajtásokat hozó fikuszomat a sárgás barnás lombját hullatni készülő szilemmel egy őszi kiállításon... 
Ezzel meg is nyugodtam. Megnéztem néhány kiállítási képet, és igazolódni látván elméletem, és felismerésem lezártnak tekintettem a témát.
Majd jöttek a bonyodalmak. Kiállítási képeket nézegetvén bőven akadtak olyan kompozíciók, amelyek egyáltalán nem tetszettek, bár az említett elvnek maradéktalanul megfeleltek. Aztán vannak olyan művészek, akiknek a kiállítási munkájukat nézve, bár nagyon tetszenek, de inkább valami fantasy világában éreztem magam, mint egy valós történetben. 
De nem baj, hisz ez a művészet, mondtam magamba.
Később rátaláltam egy japán, és egy fülöp-szigeteki kiállítás képeire, melyekben kiemelten a hármas egység került bemutatásra a szervezők szerint. Élmény, gyönyör, és a „hoppá érzés”! Ezerrel minden egyes fánál…
Ám a kiállítók csak a fákat vitték önmagukban. Sok esetben még egy paraván vagy elválasztás sem volt. Itt az általam fellelt hármas egység nem jelent meg, viszont a fák gyönyörűek, elragadóak voltak önmagukban is. Ráadásul mindegyik körüljárható, vagy forgatható volt. 
-Ilyen esetben nem kell a hármas egység?- kérdeztem magamtól 
-Ezeknél nincs rá szükség. – tudtam be válaszként. 
Ezzel együtt azonban éreztem, hogy elméletem a hármas egységről gyenge lábakon áll, teljesen meginogva. Ami végleg kicsapta nálam a biztosítékot, az a Szentháromság vasárnapjának, ünnepi miséjének prédikációja volt. Az Atya a szentháromság megfogalmazásához példaként a hármas egységet, mint filozófiai fogalmat használta. 
Hoppá!
Ezek szerint kell, hogy legyen egy komplexen létező hármas egység is! Egy szimmetria, mint az osztott oszthatatlanra, amit átültethetnék a bonsai művészetre is! 
Heteket kutattam, és nem találtam semmit, nem hogy a bonsai-ozás elvi gyökerének tekinthető hármas egységet, aminek ráadásul megfigyelhetőnek és mérhetőnek kellene lennie. Kínomban elkezdtem más japán művészetekben kutakodni: Aikido, Juijitsu, japán festészet és költészet.
Így találtam rá egy cikkre, ami szerintem a legjobban leírja a hármas egységet, és a legjobban be is mutatja a Haiku-n keresztül.
Szepes Erika; Haiku: egység – teljesség – magány című cikkére (Parnasszus, VII. évf., 1. szám, 2001. Tavasz, 106-120. oldal) .Mindenkinek ajánlom ezt a cikket olvasásra, az elejétől a végéig.
Ebben megtaláltam minden, amit a hármas egységről, illetve a Japánok által elérni kívánt teljességről tudni kell. Amit a japánok olyan jól csinálnak, az elvi hátterét a lehető legkisebb terjedelem és méret megvalósításával.
A Lényeget!
Tehát a megkívánt harmonikus egységet (teljességet) a hármas egység elvén keresztül megalkotva nem csupán azt jelenti, hogy van előterem meg hátterem, amik között időbeli, térbeli, és egy fikció béli kapcsolatot tudok kreálni. Hanem azt jelenti, hogy az elemek között, melyeknek, mint a haiku-k sorainak, funkciójuk van!
-Hangulatot, képet írnak elő a kompozíció mondani valójának. 
-Egymást erősítik ellentéteikkel.
-Kapcsolatot teremtenek egymással.
-Következnek egymásból, egyértelműen, vagy váratlan módon.
-Túloznak a kifejezés érdekében úgy, hogy nem írnak körül.
-És értelmük van együtt és külön-külön is!
Ha ténylegesen végig tanulmányozzuk az elemek szerepét, akkor keretbe tudjuk foglalni, hogy mitől lesz meg egy fában az a már többször emlegetett „hoppá érzés”. Rájövünk, hogy miért fontos egy Kusamono (mint kiegészítő növény), illetve, egy Suiseki megfelelő kiválasztása.
De azzal, hogy ezt így leírtam, még nem nagyon tudja az olvasó, hogy akkor tulajdonképpen, hogyan is tudunk a hármas egység elvén keresztül kiállítani? Nos, ha jobban elemezgetjük a hármas egységet, akkor észlelhetjük, hogy az néhány dolgot eleve kizár, illetve eleve szükségesnek ítél meg. Ez adja a teljesség érzetét, a harmóniát, és a természetességet.
Hát igen! Ha jól megnézünk egy érintetlen tájat, vagy annak csak egy fáját, akkor felismerhetjük, hogy a természet nagyon alaposan követi a hármas egységet. E miatt találjuk olyan szépnek. Azt is láthatjuk, hogy a művészi kéz által készülő fát is az említett elv elérése érdekében kell - a természeti adottságoknak megfelelően – korrigálni az őket ért behatásokkal szemben.
De térjünk vissza a témánkra.
A hármas egység elve kizárja, mind a kompozíció egészére, mind az elemekre külön-külön:
- a szimmetriát,
- a párhuzamosságot
- és az egyvonalúságot.
A szimmetria a természetben nem létezik, még az emberek két arca sem szimmetrikus. A szimmetria csak emberi behatás által jön létre, emiatt műnek, természetellenesnek, lezártnak, és kötöttnek hat.
A párhuzamosság sem megengedett, hisz az a kettő különbözőt jelenti, az egymás mellettiséget, az elzárkózást, a függetlenséget szimbolizálja, ami szintén megtöri a harmóniát, amiben minden mindenből következik, és ezzel egy egységet alkot.
Az egyvonalúság is kerülendő dolog, hisz rontja a térbeliséget, és azt sugallja, hogy a közbenső elem, vagy elemek, következtetődnek egymásból, így megjelenítésük nem hoz új tartalmat, tehát fölöslegesek. Ezzel együtt az ilyen kompozíció felsorolás szerűvé, túlzottan magyarázóvá, és ezért érdektelenné, és unalmassá válik.
A beállítás során ügyelnünk kell, hogy kerüljük a kiállított elemek egymás mellé, alá, fölé, vagy egymással egy vonalba kerülését. Ezen kívül kerüljük a kompozíciónk más környezeti hatással való egybevágását (pl.: asztal, ablak, más kompozíció), hisz az megtörheti a kompozíció, illetve az egyes elemek működését, mondani valóját, és ezzel együtt a kiállítani kívánt egységet.
A hármas egységből azonban ugyanúgy következik is néhány el nem hanyagolható dolog, amelynek kifinomult használat adja meg a művészi beállítás sava-borsát. 
Ezek pedig:
- az aszimmetria,
- a disszonancia és 
- az üresség.
Az aszimmetria alkalmazása tűnik először a legkézenfekvőbb dolognak, hisz a bonsai-ok lombkoronája általában ezt jeleníti meg a nem egyenlő szárú háromszöggel körbezárható formájában. Ám az aszimmetria kérdése ennél sokkal bonyolultabb, mind az egyes elemek (bonsai – azon is belül látható gyökerek állása, gyökérnyak, törzs, és a korona; a háttérkép – annak a kitöltöttsége, súlya stb.; a kiegészítő növény, vagy miniatürizált táj – forma, szín, saját hármas egység rendszer, stb.) önnön, illetve egymás helyzetévez viszonyított aszimmetria. Az aszimmetria felelős a hangsúlyozásért és az irányításért. Az aszimmetriánk súlyozása, általában a bonsai-ra esik, de eshet a kusamono-ra, vagy suiseki-re is, illetve a fa és kiegészítőjének harmónikus kettősére is. Ezt nevezzük a kompozíció fokuszának. Ha a Haiku leírása szerint nézem, akkor a bonsai hangsúlyozása a formai (mint az 5 – 7 – 5 soroknál, ha a tartami rész a második sorral esik egybe), míg a kusamono, vagy suiseki hangsúlyozása a tartalmi (mint amikor az utolsó sor disszonanciája okozza az első két sor értelmezését, és az egész vers harmóniáját) súlyozás. Egy bonsai kiállításon nem fogunk olyan kompozíciót találni, ahol a képen van a fókusz, hisz nem az a téma. De az elvi lehetőség nem kizárt. A vallási képeket szokták tárgyakkal, illetve növényekkel hangsúlyozni.
A disszonancia felelős a kohézió erősítéséért, a kíváncsiság, az érdeklődés felkeltéséért, és a „hoppá érzés”, a poén kiváltásáért. Ez az az eszköz, aminek a használata a legnehezebb, ami az adott művész ismertetőjele. A disszonancia megfelelő használata adja át a kompozíció tartalmát. Ez az, aminek a feladata, hogy vezesse a szemet a fókuszpontba és ott kiteljesedjen. A megfelelően használt disszonancia teszi élvezetessé a látványt, felelős a kompozíció ritmusáért. Bár a disszonancia elüt környezetétől, mégis azzal teljes összhangot kell, hogy alkosson. Összekötő elemként kell funkcionálnia.
Az üresség, mint a japán művészetek jellemző vonása, a bonsai művészet kompozíciójában is különleges szerepet játszik. A japán művészetekben az üresség a tömörítés, kicsinyítés, egyszerűsítés hatására jön létre. A jól megjelenített üresség tölti ki tartalommal, értékkel a művet. Minden japán művészetben máshogy jelenik ez meg. Az Aikido-ban például a nyitott tenyér, a Haiku-ban a nem részletezett tájkép (őszi fák terén), a bonsai kompozícióban a felhasznált bemutatási terület. Egy fát tekintve a lombozat ritkasága, sűrűsége. A művészi üresség köti össze a művet, és a szemlélőjét, ráhangolódva kettejük harmóniájára. Ugyanis a szemlélő tölti ki tartalommal az alapján, amilyen ismeretanyaggal ő rendelkezik. Ez a szerves kapcsolat, ami a működtető eleme a művészetnek. Ennek kell elvarázsolnia, elgondolkoztatnia vagy meghökkentenie a szemlélőt. Ha a szemlélő nem tudja kitölteni ezt a teret, akkor a művész nem érte el, amit akart. Ha mindenki ki tudja tölteni az ürességet, akkor a művész mestere a műnek. 
Vegyük a fent említett példákat.
Egy aikido-s ismerősöm mondta mindig, hogy az aikido-s számára minden a nyitott tenyérrel kezdődik. Ha olyan elé kerül, aki ismer, akkor kezet fog veled. Ha olyan elé kerül, aki nem ismer, akkor meghökken. Ha olyan elé kerül, aki meggondolatlan, akkor az megtámad. Azt, hogy ki mit csinál az adott helyzetben, az nem rajtad múlik. A jó mestert az különbözteti meg másoktól, hogy ővele szemben senki sem meggondolatlan.
Ha a haiku hasonlatot nézzük, akkor mindenki szeme előtt megjelenik egy őszi táj, sárguló levelű fákkal, levélhullással, esetleg szellővel, némi melankóliával, vagy merengéssel fűszerezve, ha versben megjelenik az „Ősz” szó.
És itt jutunk el a bonsai-ozáshoz. Az üresség itt is elengedhetetlen, ha fára önmagára nézzük, akkor a lombozat vagy a látható gyökérzet helyes térkitöltése meghatározó. A gyökérzetnek a stabilitást kell sugallnia, míg a lombozatnak karaktert kell adnia, és látni kell engednie a törzset, anélkül, hogy a kopaszság, vagy az ághiányosság érzetét keltse. És lombozat „földtől” való távolsága sem mindegy…
Egy háromelemes bonsai kompozícióban is rendkívül fontos az üres tér, illetve a kompozíció terének helyes feltöltése. A kiállítások egyik rákfenéje a tér. Ugyanis a különböző kompozíciók különböző nagyságú teret igényelnének. Megfordítva: a bonsai mestereknek úgy kellene megalkotni a kompozíciót, hogy az megfeleljen az adott térnek. Szinte minden kiállításon találkozhatunk olyan kompozícióval, ami túlzsúfoltnak tűnik, vagy egyszerűen szétfolyik. Aztán jön a panaszkodás, hogy nem értem xy fája miért jobb, vagy rosszabb, pedig, ha egymásmellé raknánk őket, látszana az igazság. A tér helyes kitöltése bonyolult dolog. Szerintem a legtöbben ezt is érzésre csinálják, aztán vagy sikerül, vagy nem. Pedig ennek is megvan a megfelelő képzési módszere, mint a fényképezésnél. Először is az elemek mindegyike aszimmetriája, illetve súlyozása alapján irányított a kompozícióban, tehát a kép, vagy jelenet akkor áll össze, ha a kompozíció irányítása egységes. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki egy fele néz. Ez is érdekes kompozíciót eredményezne, amolyan hajó a tengeren típusú hatást. A lényeg, hogy az irányítások egy úgynevezett gyújtópontban találkozzanak. Mint az írásvetítő fényénél a párhuzamos csíkok. Ezzel együtt a térnek és a kompozíció üres helyeinek akkoráknak kell lennie, hogy a kompozíció aszimmetriája, és arányai összhangban legyenek. Ez segíti a szemlélőt, hogy kapcsolatot keressen, hogy ki tudja tölteni tartalommal a kompozíciót.


Fentiekből is láthatjuk, a hármas egység elve fontosabb és komplexebb dolog akár filozófiai, akár gyakorlati szempontból vizsgáljuk, mint ahogy azt, a legtöbbünk elsőre gondolná. Ha jól megfigyeljük az egész bonsai-ozást ez hatja át. A tökéletesre, a teljesre való törekvés. Minden szabály, amit használunk a bonsai kialakításakor (pl.: metszési szabályok, edényalkalmazás, edényben való elhelyezés szabályai stb.), még a legapróbbak is a hármas egységből következnek és nem öncélú törekvések eredményei. A legszebb benne az, hogy anélkül is működik, hogy azt tudatosan használnánk. 
A természetes szépérzék ugyanis ennek a mértéke!
Ettől függetlenül az lenne a legjobb és a magyar bonsai kultúra számára a legüdvözítőbb, ha mindenki tudatosan igyekezne csinálni.


„Egy fejszével egy paraszt is agyon csap egy katonát, ha az övéiről van szó”
Meg nem nevezett Magus KM


Gerzson20

Kínai tömegáru alias „Gagyi-fa”, avagy alternatíva egy út kezdetéhez

A bonsai-osok körében eléggé elterjedt az a nézet, miszerint a kereskedelemben nagy számban megjelenő és különösebb információk nélkül bonsai néven árult növények ártalmasak a bonsai kultúra és annak terjesztésére nézve. Sokan foglalnak állást az így árult növények ellen különböző fórumokon és szeretnének kicsikarni különböző mértékű változást az eddigi gyakorlatban. De vajon egyformán ítéljük-e meg ezeket a növényeket. Nem lenne-e ildomos ráhagyni ezt a kérdést a fogyasztói társadalomra? Nehéz kérdések, és úgy gondolom, hogy a helyes válaszok megadása sem könnyebb. Járjuk tehát körbe egy kicsit a témát.

Bevallom, már régóta foglalkoztat a téma, hogy jó-e a bonsai kultúra számára az, hogy bizonyos bevásárló központok, árudák százával, ezrével ontják magukból az olcsó tömegművelés által megtermelt, kidolgozatlan „bonsai-okat” (amiket igazából nem is illet meg a bonsai megnevezés). Bár a téma jelentősége sokszor úgy tűnt végleg elsatnyul számomra, mégis mindig talált bennem valamilyen táptalajt (előkerült a klubomban, az online életben, baráti, ill. családi körben), így végleg nem vált számomra közömbössé. Ezért választottam első cikkemnek ezt a témát, melyben szeretném megkeresni a helyét ezeknek az olcsó gagyi növényeknek, melyeket az úgynevezett „bonsai társadalom” olyan nagy szeretettel becsmérel, és annyira ellenez.

Tény, hogy ezek a növények még messze nem bonsai-ok, hogy általában nincs hozzájuk rendes latin neves megnevezés, és tartási leírás. Az is tény, hogy ezeknek a növényeknek nagyon mostoha a sorsuk a termesztő kertészetből való kikerüléstől a megvásárlásig (utaztatás sokszor fény és öntözés nélkül, a bolti klíma szintén öntözés nélkül, hanyag kezelés stb.), sőt akár utána is. Ráadásul általában az eladó személyzet még az sem tudja belőni, hogy kinti, vagy benti nevelésű növényeket árul. Mint, ahogy az is tény, hogy az alakításuk is egy kaptafára megy. Ezért hiányzik a formagazdagság, a művésziség, és a kreativitás, ami a bonsai-t kiemeli a tálba, cserépbe ültetett növénykék sorából. Így hát nem csoda, hogy egy bonsai-t ismerő, és szerető „szakember” mélyen megveti, elutasítja, mind a terméket, mind a kereskedőjét, aki árulja. Sőt a sértődöttség, a megbántódás és a félelem értékeink és érték rendjeink hanyatlásától is érthető reakció ebből szempontból nézve.

Na de az emberek többsége (akik potenciális alanyai a bonsai térhódításának) nem ebből a szempontból szemlélik a kis fákat. Miért? Elsősorban, mert hiányzik hozzá a háttér ismerete. Az emberek többsége művészetek, esztétika, és biológia 2-es tudással sem rendelkezik, mert már elfelejtette, hogy mit is tanítottak neki az iskolában, és a napjait rutinszerűen a fogyasztói társadalom dogmái alapján szinte becsukott szemmel éli, valamint nem elítélendő módon, semmit sem tud a bonsai-okról). Másod sorban, mert nincs közvetlenül a tömegtermékek mellett összehasonlítási alap (hisz kicsattanó egészségű „menő fákat” teljes körű leírással és nevelési útmutatókkal nem lehet így beszerezni). Így a hétköznapi, bonsai témában inkompetens, laikus vásárló számára ezek a „gagyi” fák is megnyerőek, különlegesek, kuriózumok, melyek elvarázsolják a képzeletet, és vásárlásra csábítanak. Emellett olcsók, bárki megengedheti magának. Látszólag a vevő is, és az eladó is jól jár. Tehát az üzlet jól megy a boltnak és megint nyer a piacgazdaság.

Aztán a gyanútlan vásárló haza viszi a szobába újonnan szerzett növénykéjét és jobb esetben utána néz az első sárgult levelek megjelenésénél, hogy mit kellene tennie. Általában a legegyszerűbb megoldást választva beír egy fórumra, ahol vagy csak egy általánosan elterjedt (sokszor megalapozatlan, vagy téves, esetleg csak nem eléggé kidolgozott) tanácsot kap, vagy annyi féle információt, hogy ki sem tudja bugázni, hogy mit tegyen. Ergo, vajmi kevés esélye van, hogy megtartsa a fáját ezek alapján. És mi ennek az eredménye? Általában ezek a növények elpusztulnak, sokszor nem is a gazda hibájából. Ez az emberek többségét eltántorítja a bonsai-jal való foglalkozástól és ezt vethetjük rossz reklámnak is a bonsai kultúra számára, és így mondhatjuk, hogy szűkebb értelemben véve ártalmasak ezeknek a primitív fáknak az árudai megjelenése.

Ám van egy szűkebb réteg, a kisebbség, aki viszont újra próbálkozik. Több vagy kevesebb sikerrel. Van, aki sikerélményekkel gazdagodva elindul a bonsai nevelés útján. Csatlakozik valamelyik klubhoz, megismerkedik a nálánál tapasztaltabb és szakmailag képzett bonsai-osokkal, megtetszik neki a dolog. Így tágabb értelemben egy kiválasztásos célzott ismeretterjesztésként megjelenő folyamatot is felfedezhetünk a „gagyi” fák létében. Ugyanis szerintem az első időkben nagyon jó dolog is lehet egy tömegáru birtoklása. Kezdetben ugyanis sokat lehet tanulni ezeken a „gagyi” fákon keresztül. Az ember ezeken keresztül megtanulhat locsolni, átültetni, metszeni, és idővel kialakulhat benne a megfelelő szemlélet a bonsai-ról, és akár sikeres alkotó is válhat belőle évekkel később.

A szemléletmód változása során, amit a kiterjedt, szakmai segítség és kapcsolati rendszer okoz, az ilyen rossz minőségű alapanyagok automatikusan elvesztik értéküket az ember számára. Néhány kivételes esetben az is megtörténik, hogy ezekből a tömegárukból is megbecsülésre méltó, művészi, a szó szoros értelembe vett bonsai válik.

Én tehát nem mondanám, hogy feltétlenül rossz dolog ezeknek az olcsó fáknak a jelenléte. Hiszen hány olyan bonsai-os van, aki rögtön karomnyi törzsvastagságú yamadori-k begyűjtésével kezdte, vagy sok ezer forintos fa, eszközök, és segédanyagok megvásárlásával indult el a bonsai nevelés útján? Hányan mondhatjuk el magunkról, hogy egy ilyen darabunk sem volt még?

Én ezekre a kis tömegárukra, mint első lépcsőfokra, vízválasztókra, a természetes kiválasztódás eszközeire tekintek inkább. Aki nem elég figyelmes, kitartó, nyitott, vagy érdeklődő egy ilyen primitív növénnyel szemben, annak talán nem való a bonsai-ozás.

Vegyük a saját példámat. Amikor megkaptam az első ilyen „gagyi fámat” egy 13 cm magas kínai szilt, akkor volt bennem annyi, hogy felmentem az internetre, beütöttem a bonsai szót és elolvastam vagy fél tucat cikket. A cikkek szinte mindegyike tartalmazta azt a néhány instrukciót mellyel egy ilyen fa megtartható. Így tehát átültettem egy édesapámmal együtt rögtönzött nagyobb edénybe, megmetszettem kissé, figyeltem, tanulmányoztam és szakirodalmat kerestem hozzá. Majd a tavasz eljöttével egyszerűen kiraktam az erkélyre. Ez a fa volt az egyik oka, hogy érdeklődni kezdetem a bonsai témájú klubok, és blogok iránt.

Azóta sok mindenen átment már a kis fa (kiszáradás, rovarkár, állványról való leesés stb.), de még mindig él és a belefektetett munkám, törődésem, érdeklődésem miatt, nagyon a szívemhez nőtt. Nem mondom, hogy valaha is elmegyek vele egy kiállításra, de egy olyan családi ereklye válhat belőle, amit még az unokáim is nevelgethetnek, és még az én édesapám segítségének emléke is fellelhető lesz benne.

Bennem. 

Bálint Gergely

Nyílt levél!

Bonsai klubok, egyéni , gyűjtők, hobbisták!

Sokan ismernek már az országban, mint klubvezető és gyűjtő. A 90-s évek elejétől foglalkozom bonsai-al, tíz éve vezetem a Juniperus Bonsai Klubot. Legutóbb az országos Klubtalálkozó megszervezésével hallattam magamról. Alapvető terveim között szerepel az egységes bonsai kultúra meghonosítása, egy demokratikus alapokon nyugvó és önzetlen segítségen alapuló együttműködés létrehozása, melyben a bonsai kluboknak, gyűjtőknek, kertész szakembereknek és egyéneknek is helyet adhatunk.

Az országos találkozó is ennek a folyamatnak a bevezetőjéül szolgált, mely első alkalommal jött létre 2011.április 30-án. Szerencsére elképzelésemmel nem maradtam egyedül, Hirth János, mint a kaposvári klub vezetője egyet értett velem, terveinket közösen szeretnénk megvalósítani.

Az általam említett elképzelésekről a szervezés során több személynek is beszéltem, az információ sok helyre eljutott. Sajnos ez éppen ellenkező reakciókat váltotta ki az EBC egyes tagjaiból. Úgy értékelték, hogy hatalmi hadjáratott indítottunk a főváros, illetve a ’Magyar Bonsai’ ellen. Ezért sebtében és titokban létrehoztak egy bonsai szövetség elnevezésű szervezetet. A hírt Katona Ervin (elnök, EBC) és Varga Sándor (alelnök, EBC) közölte a klubtalálkozó alkalmával. Mindenki megdöbbenve értesült a kezdeményezésről, semelyik másik klub nem tudott erről, sem a fővárosban, sem vidéken. Tovább megyek információim szerint még Deák Péter (alelnök, EBC) sem tudott a titkos szerveződésről, pedig ő vezetőségi tagja e nagy hírű klubnak. Sajnálatos módon ezt mindenki úgy értékelte, hogy szándékosan hagytak ki ebből, csorba esett a demokratikus erkölcsökön.

A szerveződés jogi procedúrájáról, egyebet nem tudunk, illetve a bejegyzés lezárulásáról sincs információnk.

Janó barátommal úgy határoztunk, hogy a jog és a demokrácia keretein belül maradva megszervezünk egy Bonsai Szövetséget, melynek megalakításában mindenki demokratikusan és saját elképzeléseit képviselve részt vehet.

Kérünk mindenki, hogy informálódjon mindkét lehetőségről, majd szívére és eszére hallgatva lépjen kapcsolatba az általa választott szervezettel, kezdeményezéssel.

u.i.

Nem hatalmi vágy vezérel bennünket!

Szeretnénk jogállami keretek között, mégis szervezett formában a ’Magyar Bonsai’-t, mint nemzeti törekvést jó kezekben tudni.

üdvözlettel:

Preszter-Lajtai Attila
Juniperus Bonsai Klub

További információk: 
www.bonsaiszovetseg.hu

Létrehoztuk a 'jobbítók' csapatát. 
Feladatunk felkutatni a lehető legtöbb bonsai kultúra iránt érdeklődő és ehhez tevőlegesen is hozzájáruló személyt.
Célunk továbbá a jobbító szándék, a barátságos meggyőzés, hiteles információ adás.
Nem dolgozunk maffia módszerekkel, közvetlen és nyílt szándékainkat bárki megismerheti.